Gépégépégépégépkocsi

Egy Belgás felütéssel indítanék, mivel 2014 júliusa a(z ausztrál) jogsim éve és egyben a(z itteni) gyaloglás vége, ahogy azt a már klasszikussá érett nótában is megénekelték Bauxiték. Szóval igen, lett egy hamisítatlan jobbkormányos, ótómata verdánk. Egymásra találásunk története izgalmasabb és kicsit rövidebb is, mint a Sátántangó vágatlan változata, így érdemes tovább olvasni.

Itt, mint a múltkori posztban is írtuk, a távolságok nem kicsik, inkább nagyok. Van némi tömegközlekedés, de nagyrészt olyan, mint a kutya vacsorája. Ezért itt mindenki vagy autóval jár, vagy ha szerencsés és a városközpont közelében lakik, akkor egy egész használható bicikliút infrastruktúrát használhat, ha van egy drótszamara. Kerékpározni fasza, viszont egy kanapét nem tud vele elhozni az ember gyermeke egy 15 km-re lévő garázsvásárról, így értelemszerűen megvannak a maga korlátai. 
Már nézegettem egy ideje milyen autót érdemes itt beszerezni a limitált költségvetés fényében. A paramétereket meghatározva, miszerint legyen nagy (cuccoláshoz), megbízható, olcsón szervizelhető és legyen sok eladó példány belőle, a kör a Toyota Camry-ra szűkült, ami az itteni emberek Suzuki Swiftje. Csak kicsit nagyobb. Kicsit megerőszakolva Bödőcs Tibike mókás, búcsúszentlászlói, ittas szomszédjuk barackevésre való felszólításának idézetét: annyi van belőle, mint a sz@r, de szerencsére nem olyan, mint a f0s. Lehet mindenféle évjáratot, színt és felszereltséget találni belőle. Ami jó, mert az alkatrész olcsó hozzá, a kocsi meg elég megbízható. 
2000 körüli évjáratot néztünk, mert bár már az is felső tagozatosnak számítana egy otthoni általános iskolában, de végül is a futott km a lényeg, az ára ezeknek meg már egy fokkal barátibb. Itt elég szigorúan büntetik az óra-visszatekerést, szóval nem sokan próbálkoznak vele. 
Lehet kereskedésben is venni autót, ahol garantálják, hogy nincs az autón tartozás vagy egyéb zálogjog, ami miatt simán elperelhetik tőled miután megvetted, illetve adnak garanciát is (1 hónap vagy 1000 km), de hát azzal nem sokra megy az ember itt, mert kb. 1000 km-re van a legközelebbi nyilvános vécé, szóval nem tart sokáig a gari. Meg hát ugye a dealer pénzt akar keresni elsősorban, ezért olcsón veszik az autókat, némileg felturbózzák, aztán megpróbálják eladni valamilyen 9-esre végződő összeg ellenében. 
Magánembertől is vehetsz autót, ott minden felelősség a tied, viszont mivel sok emberke csak szabadulni akar a régi autójától, ezért velük lehet alkudozni. Mondjuk még soha nem vettem használt autót (meg újat sem), pláne nem angol anyanyelvű emberkétől, érthető, hogy ez a projekt fényévekre volt a komfortzónámtól.

Míg a Camry-kat nézegettem a használtautó eladásra szakosodott honlapokon (amik elég jók, bár kb. a legnagyobbon, a carsales.com.au-n hirdet mindenki), a komplexum gondnoka szólt, hogy neki van egy eladó járgánya, érdekel-e. Képen viszonylag jó állapotúnak nézett ki a Ford Laser (a Focus itteni elődje), 1.8-as motorja miatt tűnt vonzónak, ami akár 10 liter alatt is tud fogyasztani városban. Ez itt már nagy szó. 

Elhozta, megnézettem egy független szerelővel, ami jó sokba került (de kb. egy áron dolgozik mindegyik). Elmondta, hogy cserélni kellene az első lengéscsillapítókat, meg a 4 gumit a kocsin, ami együtt már a leendő vételár 25% volt, így erről letettünk.

A következő állomás egy kereskedés volt, minden zsigeri ellenérzésem ellenére. A kocsi egy 230e km-t futott Camry volt, a kereskedés sales-e pedig, ha kinézetre nem is, de szövegre mindenképpen egy hamisítatlan autókereskedő volt. Szerinte ezek mind szuper autók, olcsók, a legtöbb ember bejön oszt megveszi az autót, mer’ kell neki valami amivel tud közlekedni. Na ja. Emberünk nem a konzultatív értékesítés híve, ez elsőre lejött. 

Mindegy, szerencsére pont a szomszédban volt egy magyar szerelő srác (a neve Szabó Tamás - Tel.: 0431349805, ha valaki olyan olvassa a blogot, akinek ez az infó hasznos lehet), akinek a névjegyével már régóta szemeztem, így elhívtam, vessen már egy pillantást az autóra. Összeszedett pár dolgot, amivel hamarosan kezdeni kell valamit, főleg a vezérműszíj téma aggasztotta, ami ha elszakad, biza költséges javítást igényel. A kereskedő mókus nem nagyon akart engedni az árból, lökte a süket dumát, játszotta a sértődöttet, de ez már otthon sem egy hatásos értékesítése taktika, mert nem a homokozóban vagyunk és nem egy körteformát/matchboxot szeretnék elkérni tőle.

Tamás (a szerelő srác) ott helyben ránézett a helyi Vaterára (gumtree.com.au), ahol én is sokat nézegettem kocsikat (meg minden mást) és nagy szerencsénkre pont előtte levő nap került fel egy kombi Camry. Ami ráadásul csak pár utcányira volt a kereskedéstől. Amíg arra vártunk, hogy az emberke hazaérjen, hogy meg tudja nekünk mutatni a kocsit, addig beugrottunk az itteni Ikea-ba elütni az időt Kati nagy örömére (én csak az óccsó lóhúsgolyóknak örültem, meg annak, hogy nem csorgattak rá áfonyaszószt, mert az a halálom). Szóval emberke megérkezett, kocsi egész pofásnak tűnt, se kívül, se belül nem volt leharcolva, ráadásul tényleg egy nyugdíjas hölgy (a forma anyukája) hajtotta az autót, nem éppen MadMax módra. (Mini háttérinfó: emberünk odaajándékozta mamikájának a saját Prius-át, ami azután vált feleslegessé, hogy bevallottan, kapuzárási pánik okán vett magának egy Honda S2000-et, ezért került eladósorba a Camry.)  140e km-el egész barátinak tűnt a vétel. (Még a motoros antenna is működik, ami nagy szó. Bár sosem értettem egy ilyen primitív funkcióra miért találnak ki egy ilyen bonyolult és költséges megoldást. Biztos valami fallikus kisugárzást tulajdonítanak annak, ahogy kijön a kocsiból a teleszkópos antenna…). 
Tamás is körbejárta, megszagolta az autót, nagyobb hibákat nem vélt felfedezni, így helyben lefoglalóztuk, némi alkudozás után. Emberünk is örült, mi voltunk az elsők, akik megnézték az autót és el is tudta adni egyből – egy gonddal kevesebb. 
Az adásvételt itt nem bonyolítják túl, van egy formanyomtatvány, amit le lehet tölteni a helyi közlekedési hatóság honlapjáról, kb. 2 oldalas, kitölteni, aláírni, aztán mehet mindenki isten hírével. Csak a kitöltött papírt kell leadni a hatóságnak, kifizetni a regisztrációs adót (stamp duty – kb. a vételár 0,33%-a) és az adminisztrációs díjat (registration transfer fee – kb. 24 AUD), meg esetleg a regisztrációs díjat (rego), amit itt félévente vagy évente kell megváltani a kocsikra.  Ennyike.

Fényképek a járgányról alant. Reméljük bírja még egy darabig, de azért igyekszem majd jó gazdija lenni (ami jól jön majd, ha eladjuk).
 

Dinamikus forma

Még honóvorog is vagyon (+ egy másik érdekesség is. Aki kitalálja, hogy mire gondolhatunk, az kap egy csokit. Vagy egy képet egy csokiról, attól függ mennyire lakik messze tőlünk.)

Micsoda vonalvezetés