Sajtos-tejfölös lángos és a helyi WAMP

Persze az életünk nemcsak melókeresésből és lakáskeresésből áll, jut idő (bár pénz annál kevesebb) egy kis szórakázásra is. 

Judittal és Petivel Tomi egyik volt kolléganőjén, Zsuzsin keresztül ismerkedtünk meg. Ők is nemrég költöztek Brisbane-be, 2 hónappal ezelőtt. Melbourne-ből települtek át, viszont ők sem ismernek itt szinte senkit, szóval szerencsére nem utasították el a közeledésünket. :)

A velük való első randira az Eat Street Marketen került sor. Ez egy kajás vásár, ami ugyan kissé kintebb van a belvárostól (északi irányban a reptér felé), de nagyon megéri megnézni.

Egy bazi hangulatos kis helyet képzeljetek el, melyet az ázsiai piacok hangulata inspirált (mindenütt lampionok). Fantasztikus kezdeményezés a különféle nemzetek ételeinek kipróbálására és egy kis szórakozásra. A vásár minden péntek-szombat este, valamint vasárnap egész nap látogatható 2 dolláros hozzájárulás befizetése után.  Közel 60 konténer lett átalakítva kajás bódénak, ahol a bajor virslin, kínai, olasz, mexikói, thai, stb. ételeken és a különféle ínycsiklandó édességeken túl bizony a magyar konyha is képviselteti magát.  A bódé nemes egyszerűséggel a "LANGOS" nevet kapta, nem is kell túlbonyolítani szerintem. :) Többféle lángost és lepényt árulnak, szerencsére lehetett hagyományos sajtos-tejfölös lángost is választani, bele a jó magyar gyomorba. Naná, hogy azt ettünk. :)
A tulaj az egyetlen magyar dolgozó a jól pörgő vállalkozásban, nem is véletlenül. Ő azt vallja, nem akar magyarokkal dolgozni. (Mos’ mééé’ nem? :)) 

Különböző ízesítésű kis mini lepény és lángos falatkák voltak kitéve kóstolónak, amíg az ember nem bír magával és meg nem kapja a sajátját. Valami isteniek voltak! Nagyon fincsi volt a sajtos-tejfölös lángos is, olyan, mint otthon, jó laktató, olajos-zsíros, ahogy azt kell. Csak az ára nem „ízlett” annyira (8.50 AUD-t kértek el 1 db-ért, ami itt amúgy teljesen normális ár egy kajáért, csak a csóringer magyar munkanélkülieknek fájdalmas még…). Lehet, hogy rá kéne feküdjünk a lángos bizniszre? :)

Visszatérve a vásárra: a megfáradt nép raklapokból összetákolt műfűvel borított padokra ülhet le lazítani, miközben hallgatja az élőzenét, majszolja a jól megérdemelt lángosát és bambul bele a világba. Biztos vagyok benne, hogy ide visszajövünk még párszor, mert lesz még mit kipróbálni.

Polgár Jenő Hivatal

Egy másik alkalommal pedig a helyi WAMP-ra cipeltük el a fiúkat (na jó, azért nem volt annyira rossz dolguk, mert nekik nem kellett bejönni :P).

Itt persze nem WAMP-nak hívják, de tök olyan, mint otthon a WAMP.  

BrisStyle Indie Markets a neve  és Brisbane belvárosában, a Polgármesteri Hivatal épületében rendezték meg.

BrisStyle Indie Market

A vásár a hivatal egyik termében és annak előterében volt, kb. 20-25 kézműves árus kínálta a portékáit. A felhozatal nagyon hasonló volt az otthonihoz: üveggomb ékszerekkel, fából és ezüstből készült ékszerekkel, origami nyakláncokkal és hajpántokkal, kötött ezzel-azzal, egyedi ruhákkal, táskákkal, portrékkal, illatos gyertyákkal és vintage cuccokkal lehetett találkozni.


 Volt egy olyan stand, ami picit kilógott innen. Egy néni körömlakkokat árult, aki ott helyben manikűrözést is vállalt. Oké értem én, de azért bekérdezek, ezt így mégis há' hogy? :)

15 perc helyett 3 másodpercre pedig híresek is lettünk Judittal, az alábbi képet készítették rólunk a fincsi illatgyertyák szagolgatása közben (a Facebookon találtam).












Bréking nyúz: Van albérletünk! :) (későbbi adásunkban beszámolunk róla)

Lakásmizéria

Az elmúlt pár napban lakásokat nézegettünk. 

A komplexumban, ahol jelenleg is lakunk 2 lakás is kiadó, megnéztük őket. Illetve a környéken is voltunk pár helyen.

A lakáskeresés úgy működik, hogy a neten hirdetik a kiadó lakásokat (90%-ban ügynökségeken keresztül) és ha megtetszik a képen, akkor online lehet jelentkezni "inspection"-re. Ez abból áll, hogy van pár időpont amit meghirdetnek a lakás megtekintésére, odaözönlik a jónép, körbe lehet járni a lakást és ha tetszik, az ingatlanostól lehet kérni egy bérlői formot, amit aztán kitöltve vissza kell juttatni az ügynökségnek. De hogy ne legyen olyan egyszerű a sztori, egy halom papírt be kell nyújtani az ügynökségnek, akik továbbítják ezeket a formmal együtt a tulajnak, aki majd eldönti, hogy kinek adja a kérót. 

Általában az alábbi doksik szükségesek (pontrendszerben működik, 100 pontot kell összeszedni ezekből, különben el sem fogadják a jelentkezést):

1. Jogsi vagy egyéb fényképes igazolvány

2. Aktuális jövedelemigazolás

3. Aktuális bérlői doksi vagy mi a csuda (a lényeg, hogy ebből tudják visszakövetni, hogy az előző bérleményedben rendesen fizetted-e az albi díjat és volt-e veled valami probléma)

És íme, hogy mi hány pontot ér:

Jogsi = 40 pont

Útlevél = 40 pont

Születési anyakönyvi kivonat = 30 pont

Egyéb fényképes igazolvány = 30 pont

Aktuális jövedelemigazolás = 20 pont

Referencia előző gondnoktól = 20 pont

Másik ügynökségtől kapott bérlői "kórtörténet" = 20 pont

Gépjármű regisztrációs tanúsítvány = 10 pont (REGO papír, ha van kocsid)

Bankszámlakivonat / bankkártya = 10 pont

Közüzemi számla (telefon / áram / gáz) = 10 pont

Nyugger igazolvány = 20 pont

Medicare kártya (TB kártya) = 10 pont

(Ügynöksége válogatja amúgy, hogy mi hány pontot ér és hogy ezen kívül kérnek-e még egyéb papírt.)

Az ausztrál jogsinkat még nem tudtuk kiváltani, mert várjuk a magyar fordítását. Sajnos a nemzetközi jogsit nem fogadják el itt Queenslandben mint fordítást (nem is csoda, egy vicc az egész).

Permanent resident vízummal rendelkező személyeknek van lehetősége pár doksit ingyen lefordíttatni a TAFE-nél. 2 évig lehet kihasználni ezt a lehetőséget (onnan indul az időszámítás, hogy beléptél az országba). 

Mi is beadtuk a jogsinkat + 1 adag orvosi doksit fordításra. Egy hátránya van a dolognak: 4-5 hét múlva kapjuk meg csak a fordítást, szóval addig nem tudjuk kiváltani az ausztrál jogsinkat, illetve az albérletre való jelentkezésnél sem tudjuk lobogtatni azt.

Mivel se melónk, sem előző ausztrál bérlői hátterünk nincsen, így picit aggódunk, hogy mennyire kell majd megküzdeni a kinézett lakásért. Van 1-2 befutó jelenleg is, de elsőre szinte bármelyik jó lenne. 

Otthon általában 1 éves bérlői szerződést szoktak aláíratni a tulajok, itt fél év a minimum. Ami jó is lehet, meg rossz is. 
Jó a bérlői oldalról, mert ha mégsem tetszik a kecó, akkor csak fél évig kell kihúzni benne és lehet másikat keresni. Rossz viszont akkor lehet, ha a tulaj nincs megelégedve veled és kibaszarint 6 hónap után. Ez olyankor fordulhat elő, ha nem fizeted a lakbért rendesen vagy állat módjára élsz és zavarod a szomszédokat vagy kárt teszel a bérleményben.

Első benyomások

Sziasztok!

Végre sikerült idáig eljutni, és el tudtuk indítani a blogunkat. Előre is szólunk, hogy még sosem írtunk blogot, szóval simán elképzelhető, hogy lesz 1-2 hülyeség benne. 
(tapasztalt blogírók nyugodtan írják meg építő jellegű javaslataikat)

Egy kis visszatekintés, hogy mi történt eddig: 

Magyar idő szerint szerdán, május 21-én 22:40-kor indultunk el Bécsből és 22-én este 10-kor érkeztünk meg Brisbane-be, ami itteni, ausztrál idő szerint péntek (máj.23.) reggel 6-ot jelentett (8 óra az időeltolódás). Innentől kezdve ausztrál időben fogunk írni, nehogy összekavarodjunk.  

(Később lesz a blog oldalsávjában óra is, ami majd mutatja, az épp aktuális időt Brisbane-ben és Magyarországon egyaránt, de egyelőre nem sikerült kisilabizálni, hogy a szöszömben tudnám odarakni. Valaki, ötlet?)

Az út sima és az 5 évvel ezelőtti utazásunkhoz képest rövidebb is volt. Csak egyszer kellett átszállni (Dubaiban) és ott is csupán 4 órát várakoztunk. Emirates volt a légitársaság, Boeing 777-300ER és Airbus A380-800 gépekkel repültünk. Az A380 új pipa, még nem volt hozzá szerencsénk. Mivel a teljes alsó szint turistaosztály és időben foglaltunk helyet, sikerült a szárny elé ülni. Így is meglepően csendes a gép, viszont az ablakok kisebbek az átlagosnál, valszeg a nagyobb géptörzs miatt. Nagyobb zötykölődéshez nem volt szerencsénk kivéve egy hirtelen fel-le hullámvasutat, amire azért körbenézve pár emberkének összeszorult a gyomra.

Első és legfontosabb ügyintézésünk a Medicare kártya kiváltása volt. Ez a helyi TB kártya. E nélkül kb. semmit nem lehet elintézni. Kicsit megszenvedtünk vele, mert vagy nem volt nyitva az egyik iroda, ahol ki szerettük volna váltani vagy pedig előzetes időpontot kellett volna kérni. Egyszer pedig elirányítottak egy olyan helyre, ahol ugyan van Medicare iroda, de ott pont ezzel nem foglalkoznak. Na ez az ügyintézési mód egy kicsit emlékeztetett a magyarországira. :)

Pár nap múlva aztán sikerült elintézni. Most még csak egy cetlit kaptunk és majd postán küldik a plasztik kártyát. Addig erre úgy kell vigyáznunk, mint a Szent Grálra.

Közben járkáltunk a bankba is, hogy megnyílhasson a bankszámlánk. Oltári volt, hogy a bankba belépve egy olyan indiai csávó fogadott minket, mint recepciós/ügyintéző (?), aki bankos mókussága ellenére elég nehezen beszélt angolul. Ő Sunny. Csak így. :) 
Sunnyval még aztán összehozott minket a sors egyszer-kétszer és azóta folyton ezt énekeljük: 
https://www.youtube.com/watch?v=yD8DcgpLp_w

Míg otthon huszonhat papírt kell kitöltened, hogy megnyílhasson a bankszámlád (abból majdnem mindből kapsz is saját példányt), itt 1 db papírt kellett kitölteni és abból sem kaptunk saját példányt. Azt gondolná az ember, hogy cserébe sokkal gyorsabban és egyszerűbben meg is nyílik a számlánk, de a pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. Lassan őrölnek az aussie malmok. :)

Ami mókás és nem gondoltam volna, hogy itt is problémát fog jelenteni, az a nevem. Megakasztotta a "rencert", hogy találtak egy névegyezést. Óóó yee! Nem picsogok én, hozzá vagyok már szokva, hogy rajtam kívül még van kb. 10 ezer Varga Katalin Magyarországon, de azt nem gondoltam volna, hogy itt is hasonlóval kell szembesülnöm. Emiatt az én számlám később nyílt meg, mint a Tomié.

Na, de lépjünk túl ezen a szomorú történeten (a'la tesóm). :)

Ami miatt eddig nem jelentkeztünk, a netezési nehézség volt. Jelenleg csak mobilnetünk van, az is ugyebár korlátozott, meg folyton szakadozik a kapcsolat, szóval igyekszünk az ingyenes wifizési lehetőségeket kihasználni. Ebből egyébként nagyon sok van városszerte. 

A kedvenc helyem a közelben lévő Fairfield könyvtár. Én amúgy is hatalmas könyvtár rajongó vagyok, szóval nem volt nehéz beleszeressek az ittenibe is. Nem kell beiratkozni vagy látogatói jegyet venni ahhoz, hogy az ember bevigye a kis laptopját és akár egész nap ott netezhessen ingyen. A kutyát nem érdekli. Van egy indiai kiscsaj, aki szintén odajár netezni, és folyton Skype-ol, pedig amúgy egyébként azt ott annyira nem ildomos csinálni, mert zavarod a másikat. Tomival azon röhögtünk, hogy biztos innen csinálja a help desket. :)
A könyvek szuper állapotban vannak és egy halom frissen kijött könyv van a repertoárban. A könyveken kívül a további nyálcsorgató tényező a magazinok. 30-40 féle magazin van, egy csomónak ki van téve az épp aktuális száma is, szóval nem kell megvenni, ha valamelyikre nagyon ráizgulnék. Plusz van Adult Comics szekció Tomi nagy örömére, Watchmen-től kezdve Sin City-ig, ami a szem-szájnak ingere.
Állandó ingyenes "szakköreik" is vannak, ma épp az "English Conversation Group" programon voltunk, hatalmas érdeklődés övezte (mi ketten voltunk Tomival + a tanár). Kötetlen beszélgetős óra volt, a csajszi gyakoroltatta velünk a kiejtést, meg beszélgettünk egy kicsit arról, hogy miért jöttünk az országba, miket érdemes megnézni és hogy hol érdemes melókat keresni. 
Kicsit még kínlódóm a szavakkal (Tomi nem izgul ezen annyit), szeretnék sokkal gördülékenyebben beszélni, de ez meg majd gondolom csak javul az idő előrehaladtával. 
Oda kell figyelni ezekre az ozzikra, mert egynémelyik elég érthetetlenül beszél, bele is futottam ma egy vicces szituációba. 
A közelünkben van egy nagy bevásárlóközpont (Tesco-szerű, itt Coles a neve). Itt is ki lehet váltani törzsvásárlói kártyát, hogy gyűljenek a pontok, amiket aztán nem tudom mire használok majd fel. :) A kártya neve: Flybuys (flájbájsz szép magyarosan). Több üzletben lehet használni ezt a kártyát pontgyűjtés céljából. Ma bementem a Coles mellett egy másik üzletbe, amolyan 100 forintos boltba, és vettem egy lakásdíszt 5 dollárért. Fizetnék a pénztárnál, kiscsávó mondja nekem: "Do you have Flybuys?" ("Van Flybuys kártyád?") 
Ó, mondom magamnak, há' hogy a viharba ne lenne, már kapom is elő! Nyújtom oda neki és néz nagy szemekkel, hogy mi a halált adtam neki. Megnézte minden oldalról és csak áll értetlen fejjel. Nekem közben kezdtek el a fogaskerekek kattogni az agyamban és még egyszer lejátszottam a fejemben a hangfelvételt, hogy mit is mondott a gyerek. Akkor esett le, hogy valószínűleg az alábbi hangzott el: "Do you have five dollars?" ("Van egy 5 dollárosod?"). Nos igen, nem mindegy. De legalább jót szórakoztunk, amikor elmondtam neki, hogy mit értettem és tök cuki volt, mert ő kezdett el mentegetőzni, hogy szebben kéne beszélnie. 

Amúgy nagyon barátságosak az itt élők, köszönnek, kedvesen elmagyarázzák a dolgokat, ha valamit nem tudunk. 

Tervezzük a bringavásárlást, mert a tömegközlekedés elég borsos áron van. Meg aztán azzal jobban fel is lehet majd deríteni a környéket. Nem mellesleg testmozgás céljából is fasza szupi lenne, mert jó kis dimbes-dombos helyek vannak itt. (Anyukám rám szólt, hogy ne beszéljek csúnyán. :) )

Nagyon szép tisztaság és rend van az utcákon, parkokban, könnyű hozzászokni ezekhez a dolgokhoz. A madarak csicsergésétől pedig odáig vagyunk meg vissza. Ha sikerül egyszer elkapni és hangfelvételt készíteni, esküszöm kiteszem majd ide, mert a varjú énekén mindig beszarok a röhögéstől, amikor hallom. Valami ilyesmi lehet (és most mindenki utánozza hangosan): veek-veek-veek-veööö-veööö! (Bagzó macska szindrómában szenvednek. :D) Színes papagájok rikácsolnak a fákon, a parkban leguán napozik a kacsaúsztató mellett. Tisztára mint egy állatkert.

Melókeresés mellett lakást is keresünk egy idejűleg. Most unokatesómnál pecózunk. 

Mindkettőről beszámolunk majd, ha lesz valami előrelépés. Meg persze képeket is közzéteszünk majd hamarosan.

Addig is báj-báj! (Vagy cheers mate!)