Gépégépégépégépkocsi

Egy Belgás felütéssel indítanék, mivel 2014 júliusa a(z ausztrál) jogsim éve és egyben a(z itteni) gyaloglás vége, ahogy azt a már klasszikussá érett nótában is megénekelték Bauxiték. Szóval igen, lett egy hamisítatlan jobbkormányos, ótómata verdánk. Egymásra találásunk története izgalmasabb és kicsit rövidebb is, mint a Sátántangó vágatlan változata, így érdemes tovább olvasni.

Itt, mint a múltkori posztban is írtuk, a távolságok nem kicsik, inkább nagyok. Van némi tömegközlekedés, de nagyrészt olyan, mint a kutya vacsorája. Ezért itt mindenki vagy autóval jár, vagy ha szerencsés és a városközpont közelében lakik, akkor egy egész használható bicikliút infrastruktúrát használhat, ha van egy drótszamara. Kerékpározni fasza, viszont egy kanapét nem tud vele elhozni az ember gyermeke egy 15 km-re lévő garázsvásárról, így értelemszerűen megvannak a maga korlátai. 
Már nézegettem egy ideje milyen autót érdemes itt beszerezni a limitált költségvetés fényében. A paramétereket meghatározva, miszerint legyen nagy (cuccoláshoz), megbízható, olcsón szervizelhető és legyen sok eladó példány belőle, a kör a Toyota Camry-ra szűkült, ami az itteni emberek Suzuki Swiftje. Csak kicsit nagyobb. Kicsit megerőszakolva Bödőcs Tibike mókás, búcsúszentlászlói, ittas szomszédjuk barackevésre való felszólításának idézetét: annyi van belőle, mint a sz@r, de szerencsére nem olyan, mint a f0s. Lehet mindenféle évjáratot, színt és felszereltséget találni belőle. Ami jó, mert az alkatrész olcsó hozzá, a kocsi meg elég megbízható. 
2000 körüli évjáratot néztünk, mert bár már az is felső tagozatosnak számítana egy otthoni általános iskolában, de végül is a futott km a lényeg, az ára ezeknek meg már egy fokkal barátibb. Itt elég szigorúan büntetik az óra-visszatekerést, szóval nem sokan próbálkoznak vele. 
Lehet kereskedésben is venni autót, ahol garantálják, hogy nincs az autón tartozás vagy egyéb zálogjog, ami miatt simán elperelhetik tőled miután megvetted, illetve adnak garanciát is (1 hónap vagy 1000 km), de hát azzal nem sokra megy az ember itt, mert kb. 1000 km-re van a legközelebbi nyilvános vécé, szóval nem tart sokáig a gari. Meg hát ugye a dealer pénzt akar keresni elsősorban, ezért olcsón veszik az autókat, némileg felturbózzák, aztán megpróbálják eladni valamilyen 9-esre végződő összeg ellenében. 
Magánembertől is vehetsz autót, ott minden felelősség a tied, viszont mivel sok emberke csak szabadulni akar a régi autójától, ezért velük lehet alkudozni. Mondjuk még soha nem vettem használt autót (meg újat sem), pláne nem angol anyanyelvű emberkétől, érthető, hogy ez a projekt fényévekre volt a komfortzónámtól.

Míg a Camry-kat nézegettem a használtautó eladásra szakosodott honlapokon (amik elég jók, bár kb. a legnagyobbon, a carsales.com.au-n hirdet mindenki), a komplexum gondnoka szólt, hogy neki van egy eladó járgánya, érdekel-e. Képen viszonylag jó állapotúnak nézett ki a Ford Laser (a Focus itteni elődje), 1.8-as motorja miatt tűnt vonzónak, ami akár 10 liter alatt is tud fogyasztani városban. Ez itt már nagy szó. 

Elhozta, megnézettem egy független szerelővel, ami jó sokba került (de kb. egy áron dolgozik mindegyik). Elmondta, hogy cserélni kellene az első lengéscsillapítókat, meg a 4 gumit a kocsin, ami együtt már a leendő vételár 25% volt, így erről letettünk.

A következő állomás egy kereskedés volt, minden zsigeri ellenérzésem ellenére. A kocsi egy 230e km-t futott Camry volt, a kereskedés sales-e pedig, ha kinézetre nem is, de szövegre mindenképpen egy hamisítatlan autókereskedő volt. Szerinte ezek mind szuper autók, olcsók, a legtöbb ember bejön oszt megveszi az autót, mer’ kell neki valami amivel tud közlekedni. Na ja. Emberünk nem a konzultatív értékesítés híve, ez elsőre lejött. 

Mindegy, szerencsére pont a szomszédban volt egy magyar szerelő srác (a neve Szabó Tamás - Tel.: 0431349805, ha valaki olyan olvassa a blogot, akinek ez az infó hasznos lehet), akinek a névjegyével már régóta szemeztem, így elhívtam, vessen már egy pillantást az autóra. Összeszedett pár dolgot, amivel hamarosan kezdeni kell valamit, főleg a vezérműszíj téma aggasztotta, ami ha elszakad, biza költséges javítást igényel. A kereskedő mókus nem nagyon akart engedni az árból, lökte a süket dumát, játszotta a sértődöttet, de ez már otthon sem egy hatásos értékesítése taktika, mert nem a homokozóban vagyunk és nem egy körteformát/matchboxot szeretnék elkérni tőle.

Tamás (a szerelő srác) ott helyben ránézett a helyi Vaterára (gumtree.com.au), ahol én is sokat nézegettem kocsikat (meg minden mást) és nagy szerencsénkre pont előtte levő nap került fel egy kombi Camry. Ami ráadásul csak pár utcányira volt a kereskedéstől. Amíg arra vártunk, hogy az emberke hazaérjen, hogy meg tudja nekünk mutatni a kocsit, addig beugrottunk az itteni Ikea-ba elütni az időt Kati nagy örömére (én csak az óccsó lóhúsgolyóknak örültem, meg annak, hogy nem csorgattak rá áfonyaszószt, mert az a halálom). Szóval emberke megérkezett, kocsi egész pofásnak tűnt, se kívül, se belül nem volt leharcolva, ráadásul tényleg egy nyugdíjas hölgy (a forma anyukája) hajtotta az autót, nem éppen MadMax módra. (Mini háttérinfó: emberünk odaajándékozta mamikájának a saját Prius-át, ami azután vált feleslegessé, hogy bevallottan, kapuzárási pánik okán vett magának egy Honda S2000-et, ezért került eladósorba a Camry.)  140e km-el egész barátinak tűnt a vétel. (Még a motoros antenna is működik, ami nagy szó. Bár sosem értettem egy ilyen primitív funkcióra miért találnak ki egy ilyen bonyolult és költséges megoldást. Biztos valami fallikus kisugárzást tulajdonítanak annak, ahogy kijön a kocsiból a teleszkópos antenna…). 
Tamás is körbejárta, megszagolta az autót, nagyobb hibákat nem vélt felfedezni, így helyben lefoglalóztuk, némi alkudozás után. Emberünk is örült, mi voltunk az elsők, akik megnézték az autót és el is tudta adni egyből – egy gonddal kevesebb. 
Az adásvételt itt nem bonyolítják túl, van egy formanyomtatvány, amit le lehet tölteni a helyi közlekedési hatóság honlapjáról, kb. 2 oldalas, kitölteni, aláírni, aztán mehet mindenki isten hírével. Csak a kitöltött papírt kell leadni a hatóságnak, kifizetni a regisztrációs adót (stamp duty – kb. a vételár 0,33%-a) és az adminisztrációs díjat (registration transfer fee – kb. 24 AUD), meg esetleg a regisztrációs díjat (rego), amit itt félévente vagy évente kell megváltani a kocsikra.  Ennyike.

Fényképek a járgányról alant. Reméljük bírja még egy darabig, de azért igyekszem majd jó gazdija lenni (ami jól jön majd, ha eladjuk).
 

Dinamikus forma

Még honóvorog is vagyon (+ egy másik érdekesség is. Aki kitalálja, hogy mire gondolhatunk, az kap egy csokit. Vagy egy képet egy csokiról, attól függ mennyire lakik messze tőlünk.)

Micsoda vonalvezetés

A farm, ahol élünk

A mai posztban sokak kérésének teszünk eleget.  Mutatunk jó sok képet az albinkról és a komplexumról.

Kulcsmásolás ausztrál módra

Amikor a bérleti szerződést aláírtuk, kicsengettük a maniókát, eljött a pillanat, hogy a kulcsokat is megkapjuk. Csupán egy kulcscsomót kaptunk, néztünk is, hogy kettőnknek ez karcsú lesz, de amikor a manager mókus odaadta a lakáskulcsunk fénymásolatát, akkor már megnyugodtam. Szóval asszem majd ezt a fénymásolatot ráragasztom egy kartonlapra, körbevágom és majd innentől kezdve én is vidáman bejutok a lakásba. Csörögni ugyan nem csörög, picit vigyázni kell vele, nehogy összegyűrjem, de legalább az enyém. :)

Viccet félretéve ennek gondolom az a lényege, hogy a manager levédje magát, hogy valóban odaadta a kulcsot. Bár ha nem adta volna oda, akkor nem tudom hogy jutunk be a lakásba, de mindegy...

A komplexum kb. 60 lakásból áll (minden lakás másfél szobás) és így néz ki kívülről (picit nehéz lefotózni, mert nem minden lakás látszik):

Nem tudom mennyire látszik, de ezek kis különálló 1 emeletes épületek, teraszos elrendezésűek, mert pont egy völgyben vagyunk. Vagy a földszinten van a kéród vagy az első emeleten, több emelet nincs.

Ez a komplexum bejárata, de innen nem látszik a mi kulipintyónk, mert feljebb van.










Íme még néhány kép magáról a komplexumról:

Közösségi mödanszié

Gyurmázda

Lépcső a gyurmázdához és hozzánk

Parkoló

Itt látszik jobban, hogy milyen típusú épületek vannak

És akkor el is érkeztünk a lakáshoz (figyelem, "alaposan dokumentált hétvége" rovatunk következik).

A miénk emeleti lakás, jó sok növénnyel körülvéve, köztük a képbe lógó pálmafával. Nem túl napos, emiatt télen nem melegszik fel igazán, de bízunk benne, hogy ez lesz az előnye nyáron a 100 fokban.

Ha belépünk a lakásba, rögtön be is toppanunk a konyhába, előszobába, nappaliba és ebédlőbe. 4 in 1, sehr praktisch.

A bejárati ajtóval szemben van a konyharész (old school, de jól működő sütővel):

 A bejárati ajtótól jobbra van a hálószoba ajtaja és az ebédlő-dolgozóasztal sarok:

A bejárati ajtótól balra pedig a nappali rész található, valamint az elülső terasz:

Bejárati ajtó + előszoba + nappali

Mini nappali

Elülső terasz bringuszokkal

A függöny mögött a terasz bújik el

A kép jobb felső sarkában látszik néhány doboz, ott lesz majd egy komód idővel

  

Kilátás az elülső teraszról

Elülső terasz

Beépített szekrény a hálóban

Hálószoba

Hátsó terasz a hálóból

Kilátás a hátsó teraszról

A fürdőszoba a hálóból nyílik

 Fürdőszoba:

És végezetül néhány ausztrál furcsaság:

Ez itt kérem a konyektor. :) Csak akkor műxik, ha felkapcsolod. Igen. Nem egyszer megszívtuk már azzal, hogy pl. feltettük forrni vizet a vízforralóba, aztán nem kapcsoltuk fel a kapcsolót. Persze akkor hirtelen azt hiszed, hogy elromlott a vízforraló. Majd pár pillanat múlva a fejedre csapsz, hogy jaaaaaaaaaa, csak elfelejtettem a kapcsolót. :) (A könyvtárban volt szünetmentes dugalj, ami piros színű, hogy tudd abból mindig jön a delej, kivéve, ha lekapcsolod a konnektort, mert azt a kapcsolót persze rajtahagyták. :)).

Lekapcsolt állapot (illetve fel, mert itt minden fordítva működik)

Le kell kapcsolni ahhoz, hogy jöjjön belőle a kraft

Modellek :)

Ilyen állatkák (posszumok) futkosnak esténként a komplexumban, meg úgy általában az utcákon:

Némelyikük akkora, mint egy macska. Múltkor jól el is kezdtünk egynek ciccegni a parkolóban, hogy: "Ciiiciccica, gyere ide!... Ja, mégse gyere ide."  

(Állítólag jól rá tudnak harapni az ember ujjára, ha szemtelenkedsz velük)

Íme a bizonyíték, hogy itt jártak (a képek minőségéért elnézést kérünk):

A zinternet csodálatos világa

Na, egy ideje már érett a poszt, felgyülemlett pár megírnivaló, így gyorsan be is pótoljuk. Lehet lesz benne némi technika is, de Deltát és Kudlik Julit látott szerintem mindenki, így baleset nem történhet. 

Az egyik legfontosabb, komfortérzetet jelentősen növelő és megoldásra váró probléma az internyet kérdése volt, így hát kezdem ezzel. Eddig egy 10 GB-nyi adatforgalomra hitelesített mobilnetet használtunk, ami kicsit olyan érzés volt, mint amikor szívószálon keresztül próbálunk levegőt venni a víz alatt: annyira elég, hogy ne fulladj meg, de komfortosnak nagy jóindulattal sem nevezném. Mivel a net az egyetlen kapcsolatunk kb. a külvilággal (kapcsolattartás az otthoniak felé, melókeresés, ügyintézés estébé) fontosságát nem hiszem, hogy kell ragozni. Elég sz@r úgy netezni, hogy folyton azt kell figyelned mit nézel meg (nem HD filmekre gondolok), sőt még az automatikus frissítéseket is kikapcsolod minden gépen (nem csak az okoskodótelefonodon), mert simán leránt pár száz megával, ha nem figyelsz. 

Szóval, amíg nem volt saját albi (tudom, hogy nem albi, de nem fogok bérleményt írni, mert akkor mindenki egy nyikorgó faparkettás, magas belterű polgári lakásra fog gondolni, amiből itt nem sok van), addig a vezetékes netet nem tudtuk beköttetni, de ez az akadály 3 hete elhárult, így nekiugrottam kiválasztani a legjobb ár/érték arányú szolgáltatót. No, most legyünk kicsit megértőek a kenguruugráltató barátainkkal - mert nagyok a távolságok és rövidek a kábelek - és fogadjuk el, hogy itt csak kétféle netből lehet választani, a lassabb és drága (ADSL), valamint a kicsit gyorsabb és még drágább közül (NBN – National Broadband Network). Igazából az utóbbit csak akkor választhatod, ha jó helyen vagy, mint Juliska néniék a Posta/Matáv telefonhálózat bővítésekor. Szóval felénk csak ADSL volt elérhető, pedig eléggé a belváros közelében vagyunk, de annyi baj legyen. Kínomban, már a betárcsázós netre is előfizettem volna. Vannak mindenféle adatcsomagok, mint a mobilnetnél, csak nagyobb kiszerelésben (100-500 GB), de néhány kegyes szolgáltató ad unlimited csomagot is. Nekünk volt behoznivalónk, így erre neveztünk be, némi pénzmagért menet közben is lehet csomagot módosítani, majd mérem, hogy mennyit használunk, aztán igazítunk. Megrendelés leadva, „Pending státuszban pittyegett kb. 10 napig, aztán kiírták, hogy x napon bekötésre kerül. Vártam, hogy majd egyeztetnek időpontot, mikor jönnek ki bekötni, de időpontot nem kaptam csak e-mail-t (szerencsére ezek már nem leveleket postáznak, pedig érdekes módon erre egy csomóan rá vannak kattanva, mindenki levelezni akar veled, főleg a hivatalok, meg az egészségügy), hogy aktiválták a netet, örüljek. Örültem is, addig, amíg be nem akartam dugni az otthonról hozott jó kis Linksys netcsiholó dobozkámat a fali csatlakozóba. 

Intermezzo: az ausztrálok sokat unatkoztak a 80-as évek végén, 90-es évek elején - mikor beütött az internet - és két MadMax film, meg koalaviadal között kifundáltak maguknak egy csatlakozószabványt, amit a világ jelentős része elől (értsd mindenki) eltitkoltak. Ez egy okos moduláris aljzat lett, amibe csak az abók által készített, uszadékfából faragott csatlakozókat lehet bepaszírozni. Az csinál belőle RJ-11-et (telefoncsatlakozó), RJ-12-őt vagy önkényuralmi jelképet, amit szeretnél. Sikerült beszerezni egyet Petitől (ők is új arcok errefelé és összecimboráltunk), ugyanis egy DickSmith-ben tizenx AUD-ért vesztegetnek egy darabot az indiai Ned Kelly-k, annyiért meg Kína teljes éves termelését fel lehet belőle vásárolni, nem mellesleg. 

 

Csati megvolt, kábel bele, de LED-ek nem villognak a routeren. Fejvakarás, telefonálgatás a szupportnak (angolul elmagyarázni amit látok, vagy nem látok és próbálni szűkíteni a hibalehetőségeket) helyszíni segítségkérés pedzegetése. Az 220 AUD lesz, ha nem náluk van a hiba és hiába jönnek ki. Hoppácska, akkor mégis csak átgondolom még egyszer hol lehet a gond. 

A bazinagy távolságok miatt ugyanis itt úgy működnek a dolgok, hogy nem küldenek ám mindenhova egy bakancsos, napszemüveges, kertészkalapos Krokodil Dundee-t, a netet beüzemelendő. A te dolgod, hogy az ő beállásuktól (ahol lejön a telefonkábel a póznáról bele a dobozukba) a lakásodban lévő aljzatig eljusson a delej. Ott neked kell végére tenni egy varázsdobozt, amibe beírhatod a kapott login nevet és jelszót (éljen a PPPoE). Mivel ez egy többlakásos komplexum, valaki egyszer, amikor megépült (mikor Linda Kozlowski még csinos menyecske volt és nem egy Hutt), behúzta a csirkebelet a falakba és bekötötte helyi, illetve a központi rendezőbe. Minderről csinált egy szexi kötéslistát/jegyzőkönyvet, oszt ment isten hírével. A kötéslistát azóta slózipapírnak használják a posszumok, a bekötéseket meg vagy babrálta valaki vagy nem. Sikerült kinyitni a dobozokat és belekukkantanom, de multiméter hiányában félfarú órásnak éreztem magam. 

Még tettem egy uccsó kísérletet a helyi kompjúter shopban, hátha van ötletük, hol lehet fekália a palatschinkenben, mikor megkérdi tőlem a mókus, hogy biztos van-e modem a router-emben. Ó „Te magasságos!” Mondaná Doc Brown és visszamenne az időben, hogy jól picsánrúgja saját magát (vagy Marty-t).

Hát igen, el lettem kényeztetve a nagy fővárosunkban. ADSL-lel asszem egyetem elején találkoztam még otthon, ahol T mindent telefonvonalon akart adni, még a mobilt is, így hát nem is jutott eszembe, hogy biza ide köll egy modem is. Olyanom nekem nem teccik lenni, ezért nincs villogás, meg korlátlan ingyenmozi. Tudtam, hogy ha rákérdezek, hogy van-e neki, akkor rögtön eladási helyzetet teremtek és hát nekem sincs itt könnyű dolgom, neki se legyen, meg nehogy má’ rámsózzanak egy WiFi-s csillagvizsgálót, mikor nekem csak egy modem kell, amin elől bemegy a halló, hátul meg kijön a vicces videó, úgyhogy megköszöntem és angolosan távoztam. Gyorsan feltúrtam a netet, szereztem egyet használtan (12 AUD-ért), amiért reggel 9-kor 2x10 km-t tekertem (itt a sarki közért is fél napi járóföld, pedig a városban vagyunk) egy öltönyös fazon melóhelyére, aki azt mondja cuki az akcentusom, francia vagyok-e? Nem volt nálam bagett, azzal jól fejbek@rtam volna így reggel 9-kor fél órányi hegynek felfele tekerést követően. Alig láttam még a csipától, így sikerült jól leejtenem lányos zavaromban az eszközöt miközben pénzeztünk. Ilyen az én formám, de azért reméltem, hogy nem lett baja. Persze nem működött. Egyébként is kincstári darabnak tűnt, valszeg a Szent Jobb a Bazilikában ezt szorongatta már pár évtizede.

Ekkor már úgy voltam vele, hogy pityergek kicsit a sarokban embriópózban, miután egy hete fizettem a net-et, az elmúlt egy hetemet a hibadetektálásra kúrtam el, de még mindig nem sikerült működésre bírni világháló lokális csápját. Aztán Peti tippjére találtam egy boltot, ahol olcsón árultak ilyen motyókat, nem is kellett csak egy Tour De France-ot lenyomnom érte és szereztem egyet 21 AUD-ért, újonnan. 

Érdekes módon meglepően kevés bolt foglalkozik itt számítástechnikával. Lehet, otthon nem nagyon ül PC előtt az átlagember, mindeki MacBook-ot vesz magának. (Erről jut eszembe találjátok ki mi az a Macca's. Megfejtés kattintás után. Annyit segítek, hogy hasonló, mint az Éhes Jancsi.) Valszeg az egyik felük pecázik, a másik meg néz maga elé és próbál rájönni, hogy mitől érdekes sport a krikett (nem az). 

Hazahoztam, bedugtam mindent a megfelelő helyre és így örültem magamnak.

Juhéé. Azóta letöltöttük a fél internetet, siessetek ti is, mer’ nem marad.

Szerencsére a cuccaink is megérkeztek épségben (bár a Moni Lisa kerete kicsit megütődött, majd leadom a kárigényem), végre vannak cuccaink, csak még nincs mire rakni őket. Ezért leginkább egymásra kerülnek. Na, folyt. Köv.