Réges-rég, valahol egy távoli kontinensen… toltunk utoljára posztot a blogra,
szégyelljük is magunkat ám. Ezen felbuzdulva most kicsit eltérek a szokásos
miben más Ausztrália, mint Európa témakörtől és egy viszonylag aktuális témát
veszek elő, ami valószínűleg a maradék olvasóközönséget (Kati) is teljesen
kiábrándítja a blogból. Ez pedig az új Sztár Vársz film, ugyanis a két ünnep
között sikerült meglátogatni egy helyi filmszínházat amiben biztosított volt a
méltó kép- és hangtechnika. Szerencsére itt egy műsorvezetőt sem szpojlerezte
el a nagy meglepit, ellenben velem, így mielőtt végigolvasod a posztot kedves
olvasó nézd meg a filmet.
De egy kicsit tekerjünk vissza a múltba. Az Új
reményt, kb. 87-ben láttam először, nagyjából 10 évvel a bemutató után, valami
hétvégi matinén az általános sulink technika terme mellett lévő gyülekezőben,
kb. 100 Forintos belépődíj ellenében, ami figyelembe véve az akkori magyar
alkotói jogvédelmi viszonyokat, valószínűleg nem a 20th Century Fox
stúdiótulajdonosok és Lukács bátyó zsebébe vándorolt, hanem a helyi italmérések
egyikében lett valószínűleg némi szeszesitalra konvertálva. Arra tisztán emlékszem,
hogy tesóm, 10 perc után ott hagyta a vetítést és hazabattyogott, azt hiszem
azóta sem óriási fan, de a kitagadást még megúszta. A vetítés után kiderült,
hogy van még két rész, amiket természetesen a királyi tévé, két Sas kabaré
között sem volt hajlandó leadni, de mivel intenzív német képzésen vettünk részt
húgommal Rózsika néni, alias Lila Halál jóvoltából, magyar kereskedelmi adók
hiányában, de némettudás birtokában a Pro7, Sat1 és RTL triumvirátuson keresztül
sikerült őket megtekinteni. Máig cseng a fülemben a filmtörténelem egyik
legfontosabb mondata: „Nein, ich bin dein Fater!”. Lehet a németek némi
nosztalgiával tekintettek a három részre - ha már nekik nem jött össze a
harmadik birodalom J - és ezért ismételték annyit őket, Badumm,
tcsssz. Végignyomtam szinte az összes, kánonba illő pécés játékot, kezdve a
X-Wing-től, a Rebel Assault és Knights of the Old Republic szérián át a
Battlefront-okig. Imádtam mindegyiket, mert egy kicsit hozzáadtak az filmek
világához, mindegyikben volt némi adalék, amivel kicsit jobban el tudtam
kalandozni ebben a világban. Elolvastam a Timothy Zahn által írt új trilógiát,
ami a Birodalom utáni Új Köztársaság ügyes-bajos dolgait írja le és nem bántam
volna, ha ezekből csinálják meg az új három epizódot, Thrawn admirális méltó
antagonista lett volna benne. Ugyanakkor érthető, hogy miért nem ezt az utat
választotta a Disney, be lettek volna szorítva egy sztoriba, ami mindenki
számára hozzáférhető, plusz Thrawn stratégiai géniuszát is nehezebb lett volna
a vászonra úgy átültetni, hogy a Transzformersz féle fosganyékon felnőtteknek
is kellőképp pörgős (és egyszerűen feldolgozható) sztorit tudjon kínálni.
De
hát ugyi a hollywood-i filmkészítés sem szól másról, mint a biznicről, azaz
befektetünk x összeget és szeretnénk, ha befolyó y összegre igaz lenne az
egyszerű y>x képlet. A Disney ugye kb. 4 mrd USD-t fizetett Lukács Úrnak a
jogokért és bár ugye a legnagyobb bevételre jó eséllyel az első új epizód
pályázhat, mivel erre lesznek a legtöbben kíváncsiak, de a 4 mrd dodót, plusz a
filmbe és a marketingbe fektetett összeget nem fogja csak az első (VII.) rész kitermelni
(no persze ott van még a merchandise-ing), úgyhogy minél nagyobb közönséget
kell becsábítani a következő részekre. Ami ugye azt jelenti, hogy egyrészt
nosztalgiát kell ébreszteni azokban, akik az első trilógián nőttek fel,
ugyanakkor új, szerethető sztorit és karaktereket kell építeni, hogy ki is
tartson az érdeklődésük, okulva a második trilógiát övező – jegyezzük meg,
jogos - fanyalgásból (mondjuk a Sith-ek bosszúja egész jóra sikerült, kicsit
lehetett volna sötétebb és nyomasztóbb, de összességében, az volt legközelebb,
az etalon, A birodalom visszavághoz).
Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz ami
miatt JJ bácsinak nagyon nehéz dolga volt és ami miatt a film olyan lett
amilyen: sokkal jobb, mint az 1. és 2. epizód, de számomra nem lett új
klasszikus. Főleg azért, mert lehetett volna tovább építeni a saga-t, bővíteni
az univerzumot új űrhajókkal, helyszínekkel, karakterekkel, amiket/akiket azok
is kontextusba tudtak volna helyezni, akik nem játszottak egyetlen játékkal
sem, vagy nem olvastak SW könyveket. E helyett kaptunk egy tényleg látványos, Új
remény remake-t. Biztosra akart menni a Disney, de ezért lett kicsit unalmas és
- a tiszteletreméltó akarás ellenére - kicsit fantáziátlan az egész. Minden
megkapunk, ami miatt a régi trilógiát szeretni lehetett, valódi jelmezeket,
díszleteket, nem csak CGI-t, de hiába, mikor az új szereplőkről tők
kétdimenziósak, nem tudunk meg róluk szinte semmit. Egyedül Rey-nél lehet
érezni sejteni valami háttérsztorit, motivációt, ami érdekessé teszi a
karakterét. De semmit nem tudunk meg Finn-ről, Poe Dameron-ról (ő esetleg Wedge
Antilles zabigyereke?), Max Von Sydow figurájáról, az Ellenállásról, arról
miért épített a First Order egy bazi nagy új Halálcsillagbolygót, amikor már az
elődjeivel is, hogy beszopták, ráadásul az első és a második Halálcsillag
elpusztításának technikáját kombinálni, egy új kitalálása helyett színtiszta
lustaság. Miért kell egy új Tatooine, amikor játszódhatna ott is Rey része,
hogy tudja egy TIE Fighter ízekre szedni egy csillagromboló védelmi rendszereit stb.?
Ettől függetlenül örülök, hogy végre megszületett a VII. epizód, de
remélem a következőkben kicsit jobban ki fogják bontani a sztorit. Nem lennék
meglepve, ha kiderülne, hogy Rey és Kylo Ren testvérek (sőt ikrek), csak miután
kicsit félrecsúszott az alapképzés a Jedi akadémián Luke dékán lemondott, Rey-nél
pedig nyomtak egy format C:-t (ezért is tudja gond nélkül kezelni a fénykardot,
valszeg a tesókája agymanipulációja hozta vissza az emlékeit és tudását) és
kicsit félretették pihizni, amíg nekifuthat a diplomamunkának, Kylo Ren meg azért dühös,
mert nyelvvizsga hiányában még nem kaphatja meg az oklevelét, vagy Snoke dékán nem engedte elkezdeni a PhD-t. Gondolom Harrison Ford-nak már tele a töke Han
Solo karakterével és csak úgy vállalta a filmet, ha kicsinálják. Tuti, hogy a
spinoff részekben még fel fog tűnni, kérdés, hogy fogják megfiatalítani
(befestik a haját és a filmben is viselheti a fülbevalóját?).
Szóval a Disney
sokat akart markolni, de keveset fogott, ez a szerény véleményem. Nem kellett
volna megpróbálni mindent belepréselni az első filmbe, mert hiába 135 perces a
film, ha nem kapunk szinte semmilyen sztorit. A gyűrű szövetsége csak 43
perccel volt hosszabb, még is be tudtak mutatni egy ezerszer komplexebb
háttértörténetet, amiből meg lehetett érteni a motivációkat, a könyv ismerete
nélkül is. Az IMDB 8,5 pontját ezért túlzónak is tartom, inkább csak Lucas gyalázatos
új trilógiájának emléke él még elevenen az emberkékben és e miatt kaphatott a
megérdemeltnél némileg magasabb értékelést. Bízom benne, hogy a spinoff-ok és a
VIII. rész kicsit több fantáziával készülnek el a rendezőkön és a forgatókönyv
írókon levő remélhetőleg kisebb nyomásnak köszönhetően.
„Kezdetnek nem rossz”, ahogy Ford Fairlane is
megjegyezte Nagy Feró tolmácsolásában, de van innen még feljebb. Uff.