Első benyomások

Sziasztok!

Végre sikerült idáig eljutni, és el tudtuk indítani a blogunkat. Előre is szólunk, hogy még sosem írtunk blogot, szóval simán elképzelhető, hogy lesz 1-2 hülyeség benne. 
(tapasztalt blogírók nyugodtan írják meg építő jellegű javaslataikat)

Egy kis visszatekintés, hogy mi történt eddig: 

Magyar idő szerint szerdán, május 21-én 22:40-kor indultunk el Bécsből és 22-én este 10-kor érkeztünk meg Brisbane-be, ami itteni, ausztrál idő szerint péntek (máj.23.) reggel 6-ot jelentett (8 óra az időeltolódás). Innentől kezdve ausztrál időben fogunk írni, nehogy összekavarodjunk.  

(Később lesz a blog oldalsávjában óra is, ami majd mutatja, az épp aktuális időt Brisbane-ben és Magyarországon egyaránt, de egyelőre nem sikerült kisilabizálni, hogy a szöszömben tudnám odarakni. Valaki, ötlet?)

Az út sima és az 5 évvel ezelőtti utazásunkhoz képest rövidebb is volt. Csak egyszer kellett átszállni (Dubaiban) és ott is csupán 4 órát várakoztunk. Emirates volt a légitársaság, Boeing 777-300ER és Airbus A380-800 gépekkel repültünk. Az A380 új pipa, még nem volt hozzá szerencsénk. Mivel a teljes alsó szint turistaosztály és időben foglaltunk helyet, sikerült a szárny elé ülni. Így is meglepően csendes a gép, viszont az ablakok kisebbek az átlagosnál, valszeg a nagyobb géptörzs miatt. Nagyobb zötykölődéshez nem volt szerencsénk kivéve egy hirtelen fel-le hullámvasutat, amire azért körbenézve pár emberkének összeszorult a gyomra.

Első és legfontosabb ügyintézésünk a Medicare kártya kiváltása volt. Ez a helyi TB kártya. E nélkül kb. semmit nem lehet elintézni. Kicsit megszenvedtünk vele, mert vagy nem volt nyitva az egyik iroda, ahol ki szerettük volna váltani vagy pedig előzetes időpontot kellett volna kérni. Egyszer pedig elirányítottak egy olyan helyre, ahol ugyan van Medicare iroda, de ott pont ezzel nem foglalkoznak. Na ez az ügyintézési mód egy kicsit emlékeztetett a magyarországira. :)

Pár nap múlva aztán sikerült elintézni. Most még csak egy cetlit kaptunk és majd postán küldik a plasztik kártyát. Addig erre úgy kell vigyáznunk, mint a Szent Grálra.

Közben járkáltunk a bankba is, hogy megnyílhasson a bankszámlánk. Oltári volt, hogy a bankba belépve egy olyan indiai csávó fogadott minket, mint recepciós/ügyintéző (?), aki bankos mókussága ellenére elég nehezen beszélt angolul. Ő Sunny. Csak így. :) 
Sunnyval még aztán összehozott minket a sors egyszer-kétszer és azóta folyton ezt énekeljük: 
https://www.youtube.com/watch?v=yD8DcgpLp_w

Míg otthon huszonhat papírt kell kitöltened, hogy megnyílhasson a bankszámlád (abból majdnem mindből kapsz is saját példányt), itt 1 db papírt kellett kitölteni és abból sem kaptunk saját példányt. Azt gondolná az ember, hogy cserébe sokkal gyorsabban és egyszerűbben meg is nyílik a számlánk, de a pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. Lassan őrölnek az aussie malmok. :)

Ami mókás és nem gondoltam volna, hogy itt is problémát fog jelenteni, az a nevem. Megakasztotta a "rencert", hogy találtak egy névegyezést. Óóó yee! Nem picsogok én, hozzá vagyok már szokva, hogy rajtam kívül még van kb. 10 ezer Varga Katalin Magyarországon, de azt nem gondoltam volna, hogy itt is hasonlóval kell szembesülnöm. Emiatt az én számlám később nyílt meg, mint a Tomié.

Na, de lépjünk túl ezen a szomorú történeten (a'la tesóm). :)

Ami miatt eddig nem jelentkeztünk, a netezési nehézség volt. Jelenleg csak mobilnetünk van, az is ugyebár korlátozott, meg folyton szakadozik a kapcsolat, szóval igyekszünk az ingyenes wifizési lehetőségeket kihasználni. Ebből egyébként nagyon sok van városszerte. 

A kedvenc helyem a közelben lévő Fairfield könyvtár. Én amúgy is hatalmas könyvtár rajongó vagyok, szóval nem volt nehéz beleszeressek az ittenibe is. Nem kell beiratkozni vagy látogatói jegyet venni ahhoz, hogy az ember bevigye a kis laptopját és akár egész nap ott netezhessen ingyen. A kutyát nem érdekli. Van egy indiai kiscsaj, aki szintén odajár netezni, és folyton Skype-ol, pedig amúgy egyébként azt ott annyira nem ildomos csinálni, mert zavarod a másikat. Tomival azon röhögtünk, hogy biztos innen csinálja a help desket. :)
A könyvek szuper állapotban vannak és egy halom frissen kijött könyv van a repertoárban. A könyveken kívül a további nyálcsorgató tényező a magazinok. 30-40 féle magazin van, egy csomónak ki van téve az épp aktuális száma is, szóval nem kell megvenni, ha valamelyikre nagyon ráizgulnék. Plusz van Adult Comics szekció Tomi nagy örömére, Watchmen-től kezdve Sin City-ig, ami a szem-szájnak ingere.
Állandó ingyenes "szakköreik" is vannak, ma épp az "English Conversation Group" programon voltunk, hatalmas érdeklődés övezte (mi ketten voltunk Tomival + a tanár). Kötetlen beszélgetős óra volt, a csajszi gyakoroltatta velünk a kiejtést, meg beszélgettünk egy kicsit arról, hogy miért jöttünk az országba, miket érdemes megnézni és hogy hol érdemes melókat keresni. 
Kicsit még kínlódóm a szavakkal (Tomi nem izgul ezen annyit), szeretnék sokkal gördülékenyebben beszélni, de ez meg majd gondolom csak javul az idő előrehaladtával. 
Oda kell figyelni ezekre az ozzikra, mert egynémelyik elég érthetetlenül beszél, bele is futottam ma egy vicces szituációba. 
A közelünkben van egy nagy bevásárlóközpont (Tesco-szerű, itt Coles a neve). Itt is ki lehet váltani törzsvásárlói kártyát, hogy gyűljenek a pontok, amiket aztán nem tudom mire használok majd fel. :) A kártya neve: Flybuys (flájbájsz szép magyarosan). Több üzletben lehet használni ezt a kártyát pontgyűjtés céljából. Ma bementem a Coles mellett egy másik üzletbe, amolyan 100 forintos boltba, és vettem egy lakásdíszt 5 dollárért. Fizetnék a pénztárnál, kiscsávó mondja nekem: "Do you have Flybuys?" ("Van Flybuys kártyád?") 
Ó, mondom magamnak, há' hogy a viharba ne lenne, már kapom is elő! Nyújtom oda neki és néz nagy szemekkel, hogy mi a halált adtam neki. Megnézte minden oldalról és csak áll értetlen fejjel. Nekem közben kezdtek el a fogaskerekek kattogni az agyamban és még egyszer lejátszottam a fejemben a hangfelvételt, hogy mit is mondott a gyerek. Akkor esett le, hogy valószínűleg az alábbi hangzott el: "Do you have five dollars?" ("Van egy 5 dollárosod?"). Nos igen, nem mindegy. De legalább jót szórakoztunk, amikor elmondtam neki, hogy mit értettem és tök cuki volt, mert ő kezdett el mentegetőzni, hogy szebben kéne beszélnie. 

Amúgy nagyon barátságosak az itt élők, köszönnek, kedvesen elmagyarázzák a dolgokat, ha valamit nem tudunk. 

Tervezzük a bringavásárlást, mert a tömegközlekedés elég borsos áron van. Meg aztán azzal jobban fel is lehet majd deríteni a környéket. Nem mellesleg testmozgás céljából is fasza szupi lenne, mert jó kis dimbes-dombos helyek vannak itt. (Anyukám rám szólt, hogy ne beszéljek csúnyán. :) )

Nagyon szép tisztaság és rend van az utcákon, parkokban, könnyű hozzászokni ezekhez a dolgokhoz. A madarak csicsergésétől pedig odáig vagyunk meg vissza. Ha sikerül egyszer elkapni és hangfelvételt készíteni, esküszöm kiteszem majd ide, mert a varjú énekén mindig beszarok a röhögéstől, amikor hallom. Valami ilyesmi lehet (és most mindenki utánozza hangosan): veek-veek-veek-veööö-veööö! (Bagzó macska szindrómában szenvednek. :D) Színes papagájok rikácsolnak a fákon, a parkban leguán napozik a kacsaúsztató mellett. Tisztára mint egy állatkert.

Melókeresés mellett lakást is keresünk egy idejűleg. Most unokatesómnál pecózunk. 

Mindkettőről beszámolunk majd, ha lesz valami előrelépés. Meg persze képeket is közzéteszünk majd hamarosan.

Addig is báj-báj! (Vagy cheers mate!)